Szabó T. Anna közönségtalálkozó

Nap süt a világra,
szél fut rajta át,
viszi-hozza élők
égő bánatát,
holtak helyett sóhajt,
lélegzik, mozog,
úgy megy el, hogy tudja:
újra jönni fog.

Közös lélegzésünk
szánkon ki-be jár,
beszív, kifúj: élet,
és ha nem: halál,
leheletünk lélek,
eszköz csak a test,
átfúj rajtunk, elszáll,
ne várd, ne keresd.

Száll, akár a pára,
csak a hús halott,
lehelj hát be mindent,
amit itt hagyott,
belső tágassággá
lélegezd egét,
nap ragyog, a lomb leng:
fényes szél a lét.

Adja-veszi, hozza,
elviszi megint,
nincs gát: a teremtés
árad és kering,
fúj az örökélet
mélyen, magasan,
fényben, fájdalomban
mind egy, ami van.

Ez egy versrészlet Szabó T. Anna Vigasz című kötetéből. Lehet, hogy ezt is hallhatják a költő előadásában mindazok, akik eljönnek a csákvári közönségtalálkozóra.