November 14-én, pénteken igazán különleges időutazásban lehetett része annak, aki ellátogatott a könyvtárba: Tüske Gyula könyvtáros, a Magyar Földrajzi Múzeum muzeológusa „Magyar női utazók” címmel tartott izgalmas előadást.
A muzeológus az előadássorozat harmadik részét hozta el Csákvárra, amelynek célja, hogy a múzeum munkáját, kutatásait és kincseit azokhoz is eljuttassa, akik nem tudnak személyesen ellátogatni Érdre. Ugyanakkor szeretné felkelteni a kíváncsiságot is – hogy minél többen kedvet kapjanak később személyesen is felkeresni a múzeumot.
A magyar női utazók története olyan kivételes nők életútja, akik nemcsak saját korukban, hanem ma is példát adhatnak bátorságból, kitartásból, hivatástudatból. Bár közülük sokan méltatlanul feledésbe merültek, az előadás célja éppen az, hogy ezek a nevek végre méltó helyet kapjanak a magyar köztudatban.
Előzmények: a magyar női utazók korai története
Bevezetésként Tüske Gyula áttekintést adott a 18–19. századi női utazókról: olyan színésznőkről, feleségekről és kalandorlelkű hölgyekről, akik Európát vagy akár a Spitzbergákat is megjárták.
Feltűnt Bulyovszky Lilla neve, akibe maga Alexandre Dumas is beleszeretett, valamint Wesselényi Polixénáé, aki férjétől elszökve gyermekével egészen Svájcig jutott – egy olyan korszakban, amikor nőként önállóan útnak indulni szinte elképzelhetetlen vállalkozás volt.
A koraest főszereplői
Az előadó négy különleges nő életét bontotta ki részletesen:
- Sass Flóra – rabszolgalányból lett a Nílus egyik felfedezője. Az első európai nő, aki Afrika őserdeiben járt. Rendkívüli életútja egyszerre megrázó és példamutató.
- Saáry Éva – kőolajgeológus, aki éveken át Afrikában, Gabonban dolgozott. Itthon alig ismerjük a nevét, pedig szakmai pályája és kalandos afrikai élete regénybe illő.
- Farkas Edit – az első magyar nő, aki eljutott az Antarktiszra. Meteorológusként Új-Zélandon dolgozott, és különösen értékes hagyatéka, fotói a Magyar Földrajzi Múzeumban találhatók.
- Molnár Mária – református misszionárius, aki több mint 15 évet töltött egy apró, Pápua Új-Guineához tartozó szigeten. Ott tanított, gyógyított és szolgált – története egyszerre tragikus és felemelő.
Gyula szavai elevenné tették ezeket az életutakat: az akadályokat, a veszélyeket, az emberi nagyságot, és azt a hihetetlen erőt, amely ezekből a nőkből áradt.
Az este végére valószínűleg mindenki ugyanazzal a gondolattal távozott: milyen hihetetlen, hogy ezek a nők valóban léteztek – és milyen fontos, hogy újra beszélünk róluk.
A Floriana Könyvtár és Közösségi Ház ismét olyan programot adott a közönségnek, amely nemcsak tudást közvetített, hanem inspirált is. Egy estére közelebb hozta azokat a nőket, akik mertek nyitottabban, kíváncsibban, bátrabban nézni a világra – és bennünket is erre biztatnak.
